Ha egy pár történetét végignézzük, hamar kiderül:
a két ember viselkedése az évek során valójában sokkal állandóbb, mint ahogy azt később gondolják egymásról.

A házastársak alapvetően ugyanazok az emberek maradnak, akik annak idején egymásba szerettek. A lényegük, az értékeik, a szándékaik általában nem szoktak megváltozni.

De akkor mégis… mi történik?

Az, hogy már más szemmel nézünk a másikra.
A kapcsolat előrehaladtával és a házasélet természetes kihívásaival együtt egyre inkább a véleményünk változik meg egymásról – és nem maga az ember.

Ahogy telnek az évek, és megjelenik a felelősség nőnek terhek, a feszültségek, egyre könnyebben vádoljuk egymást a saját kényelmetlenségünk fáradtságunkat vagy elégedetlenségünk miatt.

És ilyenkor sokszor éppen azokat az értékeket kezdjük kritizálni, amelyeket a kapcsolat elején annyira csodáltunk.

– A gondoskodásból „túl aggódóvá” válik.
– Az önállóságból „önfejűség” lesz.
– A céltudatosságból „merevség”.
– A határozottságból „érzéketlenség”.

Pedig a tulajdonság ugyanaz maradt – csak mi nézünk rá máshonnan.

„Eltávolodtunk egymástól…” – biztos?

Ha úgy érzed, eltávolodtatok, érdemes kicsit alaposabban szemügyre venni, mi is történik valójában.

Lehet, hogy nem ő változott meg drasztikusan.
Lehet, hogy csak a véleményed változott meg ugyanarról az emberről, akibe annak idején beleszerettél.

A valódi kérdés ez:

A mostani negatív véleményed, vagy a régi pozitív érzésed a reálisabb?

Fontos tudnod, hogy mindkettő valódi.
Az akkori szereteted is hiteles volt, ahogy a mostani kritikus hajlamaid is őszinték.

Csakhogy az egyik a közeledést szolgálja, a másik a távolodást.

És nagyon nem mindegy, hogy melyikből indulsz ki, amikor a kapcsolatotok jövőjéről gondolkodsz.

A kapcsolat minősége sokszor nem azon múlik, mennyire változott a másik –
hanem azon, hogy te éppen milyen szemüvegen keresztül nézed őt.